Az egyetemista táborok is lehetnek rendkívül felemelőek, melyek nemcsak fizikálisan, de lelkiekben is megérintik az embert. Erre nagyon jó példa a II. János Pál Katolikus Szakkollégium és a Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség által szervezett egyetemista Gólyatábor, amely 2018. augusztus 23-a és 26-a között zajlott, rendkívül eseménydús programokkal tarkítva a napjainkat. Az idei évi Tábor azért is volt különleges számomra, s szerintem többünk számára, mert voltak a megszokottól eltérő programok is. Ez még jobban összekovácsolta a társaságot. Külön köszönjük ezt a vezetőségnek és a szervező csapatnak.
Fotó: Mihajliv Renáta
A tábor első napja délután 16:00-kor vette kezdetét a nyitó gondolatokkal. Itt Gaspari Gábor kollégiumi igazgató mondta el azokat az elvárásokat, melyeket a kollégium lakóinak be kell tartaniuk, majd Németh Béla kollégiumi titkár, nevelő közölte a fontosabb tudnivalókat. Mindezek után szakkollégiumunk „régi motorosai” beavattak minket a programtervezetbe, és ismertették a csapatbeosztásokat. Ezt követően következett a vacsora, majd teljes harci felszereltséggel elindultunk a Martineumhoz. Ott gitáros szentségimádást tartottunk. Nagyon jó volt közösen imádni, és dicsőíteni Istent. Közösségben megélni a hitünket, és ennek a remek közösségnek a tagjaként mindezt napról napra átérezni, és ilyen módon befogadni a jelenlévő Istent, ÓRIÁSI kegyelmi ajándék számomra.
Másnap egy nagyon lendületes és vidám reggeli tornával indítottunk, melyet ezúton is nagyon köszönünk Pesti Arnoldnak. Ezt reggeli, imádság, majd ismerkedő- és közösségépítő játékok követték (ping-pong verseny, kreatív foglalkozás, amely a csapatzászló és a mentlevél elkészítése volt), ebéd, tűzvédelmi oktatás, Benő-féle „Kolikvíz”.
Délután vendégül fogadtuk dr. Székely János püspök atyát és dr. Németh Norbert atyát a táborunkban. Az előadást egy nagyon szép dallal nyitottuk, nevezetesen: „Meghívtál, hogy vízre lépjek”. Ezt követően arra kért minket püspök atya, hogy meséljünk pár gondolatot magunkról, mindezt úgy, hogy körbe adott egy feszületet, ezáltal is sokkal bensőségesebbé varázsolván a légkört. Majdan az általunk feltett kérdésekre kaptunk kielégítő válaszokat, és maximális útmutatást és egyben leckét, melyek, úgy érzem, sokunkban hagytak maradandó nyomot. Én személy szerint nagyon kedvelem püspök atya személyes történeteit, mivel azáltal is építhetjük életünk során azt a bizonyos erős bástyát. Ki is emelnék kettő személyes történetet. Püspök atya a Tábor mottója (Életre Hangolva) szerint tért a lényegre, ami az egész Világegyetemet irányítja, mozgatja, az pedig nem más, mint a Szeretet. Isten maga a Szeretet, aki kinyilatkoztatta magát az Atyában, Fiúban és a Szentlélekben. Püspök atya rávilágított arra, hogy maradandó földi életünkben nem az lesz majd a fontos, hogy hányast kapunk a vizsgán, és az emiatt jelenlévő stressz, az állandó rohanás és hajszoltság, hanem az, hogy a Szeretet Iskoláját gyakoroljuk, és építsük. Hatalmas élmény volt, mikor a szünet után Székely János Püspök Úr kezébe vette egyik társunk gitárját, és egy igazán autentikus dalt prezentált nekünk. A meglepetéstől és az élménytől tátva maradt a szánk.
A harmadik nap legemlékezetesebb momentuma a Martineumnál tartott „PARASZTOLIMPIA”. Itt csapatokba verődve mértük össze szellemi és fizikai tudásunkat. A fáradalmainkat csillapította egy kiadós, jóízű ebéd, ezek után újult erőre kapva kezdetét vette a szakkollégiumi „Ki mit tud?”. Azt hiszem, a sok fizikai és szellemi erőpróba megtette hatását, kellemesen elfáradva, de lélekben igazi közösségi élményekkel feltöltődve pihenhettünk le.
Személyes tapasztalatom ezen a napon az volt, hogy én ennyire az „infantilis énemet” még soha nem mutattam meg. Ezt talán hozta a fáradtság, meg talán az is, hogy a negyedik évemet kezdem meg a kollégiumban, és jó volt látni, hogy még a barátaimat is sikerült meglepnem.
A tábor utolsó napját egy szentmise koronázta meg, melyet Dr. Németh Norbert atya tartott. Mivel a tábor mottója az Életre hangolva volt, Norbert atya is e köré szőtte prédikációja lényegét: Mindannyiunknak Jézus Iskoláját kell járnunk, mert Ő az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14,6).
A programot a Vas Megyei Közgyűlés és az EGYH-KCP-18-P-0051 pályázat támogatta.
Írta: Ráncsik Rebeka, szakkollégista
Fotó: Mihajliv Renáta, szakkollégista