A 2024. március 22-e és 24-e közötti lelkigyakorlatos hétvégénk helyszíne Pannonhalma volt, ami a maga természet közeliségében és gazdag történelmében ideális helyszín volt a Pannonhalmi Bencés Főapátság alapos megismerésére, a lelki elmélyülésre és a kikapcsolódásra is. A közös kollégiumi program segített a II. János Pál Katolikus Szakkollégium tanulóinak egymáshoz közelebb kerülni, kapcsolatokat elmélyíteni, vagy éppen újakat kialakítani.
Számomra az elmúlt hétvége egy teljesen új lehetőség volt, hogy egy olyan közösséggel együtt vegyek részt egy olyan programon, amire már régóta vártam. Hangulatos volt vonattal megérkezni Pannonhalmára, ahogy elfoglaltuk a gyönyörűen kialakított szállásunkat, megcsodálni a közeli dimbes-dombos terület szépségét. A természet közelsége, a napsütéses idő és a távolba nyúló végtelen természet engem az otthonomra emlékeztetett. A Szent Jakab Vendégház varázslatos egyszerűsége és szépsége elkápráztatott.
Bár a hangom miatt a gondolataimat nem tudtam megosztani Bejczi Tibor atya elmélkedésein, de elgondolkodtatott mindaz, amit hallottam, aminek részese lehettem. A feladat kreativitása, miszerint írjunk le egy kérdést, amelyre mindig is kíváncsiak voltunk a kereszténységgel kapcsolatban, majd egy másik társunk kérdésére válaszoljunk, s később közösen megbeszéljük, egyszerre volt kellően nehéz és elgondolkodtató. Továbbá a második nap elhangzott elmélkedésen, aminek témája, hogy lehet-e az ember szent, szintén kellőképpen érdekes teológiai vitát szült a kollégisták közt, aminek következtében érdekes véleményeket és gondolatokat hallhattunk, amely számomra rendkívül élvezetes és intenzív volt.
A Pannonhalmi Bencés Főapátság épületének és területének megtekintése elkápráztatott a sok apró részletével, színeivel, hatalmas íveivel, falaival, műemlék jellegével és azzal a rengeteg történelmi kinccsel, melyet az épület falai rejtenek. Az, ahogyan betekintést nyerhetsz az ott élő szerzetesek, idősek és gimnazisták életébe, gyönyörködhetsz az érdekesebbnél érdekesebb művészeti tárgyaiban, s így magaddal vihetsz egy kis darabot a történelemből egyszerűen fantasztikus. Továbbá az a tény, hogy egyszerre tudsz elmélyülni a hitedben, megtekinthetsz egy olyan apátságot, amely a világörökség része, és részese lehetsz a természet szépségeinek nem mindennapi és kivételes esemény.
Miután az Apátság menzáján megebédeltünk, jóllakva visszasétáltunk a szállásunkra, majd 1 óra körül összegyűltünk a közösségi térben és Tibor atya vezetésével megkezdtük a közös elmélkedést. Az atya először felolvasott egy szöveget, amivel ráhangolódtunk a közelgő ünnepre, de leginkább a felvetett témára, ami a „szentnek lenni manapság”, „mit jelent számunkra az, ha valaki szent” kérdéskört taglalta. Ezután a témával kapcsolatos, a lapokon szereplő gondolatok alapján szerveződtünk csoportokba aszerint, hogy ki melyik mondattal tud a legjobban azonosulni. Ezek közül a gondolatok közül lehetett választanunk: „Szentség? Az csak egyes embereknek való, nem nekem, lehetetlen!”, „Szent? Nem, nem, az manapság lehetetlen!”, „Próbálom, de …”, illetve a negyedik csoport egy üres lapot „választott”, ami teljesen szabad kezet biztosított benne, hogy hogyan értelmezik és teszik magukévá a témát. Azzal a lendülettel, hogy feldolgoztuk és leírtuk egymás hozzászólásait, elkezdődhetett az elmélkedés. A csoportok képviselői, mint szónokok, először előadták, hogy mire jutottak a választott gondolatsor kapcsán, majd heves érvelésbe kezdtünk. A beszélgetés során rengeteg izgalmas gondolatot hallhattunk és külön kiemelném, hogy keresztényi és emberi értékek egyaránt és összhangban kerültek terítékre és kivesézésre. Szerintem mindenki nevében állíthatom, hogy ez a vita – abszolút pozitív értelemben – rendkívül építőleg és élvezetesen hatott a szakkollégistákra. Befejezésül imádkoztunk és kiscsokit is kaptunk Tibor atyától húsvéti ajándék gyanánt.
A Herold Pincészetben töltöttük az időt 4 órától a vacsoráig. Különböző borokat fogyaszthattunk, amikről rövid bemutatást is kaptunk, továbbá élveztük egymás társaságát. Szerencsére nem áztunk el, de annál éhesebben pusztítottuk el a finom vacsorát. Az este további részében ismét a szállásunk közösségi terében gyűltünk össze; társasoztunk, táncoltunk és a pincészet boraiból merítettünk még jókedvet.
A vasárnap ismét reggelivel kezdődött, miután kiköltöztünk a szobáinkból. A 10 órai virágvasárnapi szentmise a Bazilikában egyszerűen gyönyörű volt. Barkaszenteléssel kezdődött, amihez mindenki magához vehetett egy ágat egy kosárból, majd a körmenet végén áldás került rájuk. Hortobágyi T. Cirill főapátúr prédikációját még szebbé tették a gregorián énekek és a hívekkel való közös éneklés. Az atmoszféra szerintem egészen megható és ünnepélyes volt, mindenképpen a közelgő ünnepre hangoló. Ebédelnünk kicsit sietősen kellett, hogy elérjük a vonatunkat. A lelkigyakorlatot a vasárnapi esti 8-as szentmise zárta a szombathelyi zárdatemplomban, ami legalább olyan szép volt, mint a délelőtti.
A közösségnek és a gondos szervezésnek hála, ismét egy élményekkel gazdag lelkigyakorlatban lehetett részünk. A közös reggeli és esti imák, a társasjáték est valamint a virágvasárnapi mise, amely hihetetlenül méltóságteljes és erőteljes hatást gyakorolt rám, egy szép lezárást adott ennek a lelkiekben gazdag hétvégének, amelyért hálás vagyok, hogy a részese lehettem.
A programot az EKCP-KP-1-2024/2-000252 számú pályázat támogatta.
Simon Klaudia és Kovacsics Gréta szakkollégisták
Fotó: Tóth Andrea, Vincze Lászlóű
