A szakkollégiumunk kápolnája a csendes ima helye. A hét minden napján vár az Úr.
A nagyhétben a lelki elmélyülést az oltárra készített letakart kereszt és a töviskoszorú segíti.
Vajon ki vagyok én? Tudok-e megújulni hitemben? Tudok-e szeretni, mint ahogyan Ő szeretett?
Körülöttünk az új élet fakad, végre itt a tavasz! Oly jó érzés látni a rügyek fakadását, tudva, bennük új virág, új hajtás rejtezik. S velünk mi lesz? A nagyhét erre kérdez rá tőlünk! Akarsz-e megújulni, vagy maradsz elszáradt ág, megfagyott szívű porladó hajtás? Jézus így figyelmezteti tanítványait, és minket is: „Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” (Jn 15,9-11)
(Sivadó Miklós atya)