Pihenés, lazítás aztán vizsgaidőszak – szakkollégista csapatépítő hétvége Csempeszkopácson

Szeretünk Csempeszkopácsra járni. Ez a Szombathelytől mintegy 20 km-re lévő szép kis falu immár sokadszor látta vendégül a szakkollégistáinkat; most épp a május 10-ei hétvégén. A kis vasi faluban, a 800 éves Árpád-kori templomával, amelynek harangja azóta is szüntelenül imára hív, szinte harapni lehet a csendet. A templom körül megmaradó falumag is a béke valódi szigete…
A Kopácsi Füves Porta vendégház is régi ismerősünk. A csapatépítő tréningjeink egyik kedves helyszíne. Nyugodtan merülhetünk el a csendben, mert még a térerő is akadozva zavar minket.
A vizsgaidőszak előtti utolsó lazulásra is ide vonult el szakkollégiumunk különítménye. A vendégház hangulatos szobái, a kemencék, a kerti sütöde nagy segítségünkre volt a pihenésben. A csapatmunka értékét is hamar megtanulja itt az ember.
A péntek este a sporté volt! A szakkollégisták éjszakába nyúló tekebajnokságban mérték össze feszítő combizmaik erejét. Persze kellett a mozgás, mert előtte „csupán” egy kis szalonnasütés vacsorát prezentáltunk magunknak. Pénteken több szülinapos szakkolisunk is volt – őket (és magunkat) sok finom sütivel leptük meg.
Szombaton a délelőtt már osztott csoportmunkában zajlott: a bátrak lovagolni mentek, a hasznosak pedig az ebédre szánt bográcsozást készítették elő. Az ebéd természetesen finomra sikeredett köszönhetően a csoportosan elkövetett hagyma- és krumplipucolásnak! 
Délután igazi wellness program indult: társasjáték, tengó, fűnyírás és pingpong témakörökben.
Vasárnap is korán keltünk – legalább is azok, akik a kemencét készítették elő a déli finomságokhoz. Az időjárás már meghozta a beígért szeles, esős időt, ezért inkább csak bentről néztük, ahogy készül a gyönyörűen megrakott kemencés sült! Negyed tizenkettő órakor a szomszédunkban lévő Árpád-kori kis templomba mentünk Horváth István atya szentmiséjére. A hangulatos, igazi történelmi levegőjű kis templomot már jól ismerjük. Korábban a harangtornyába is felmásztunk.
Az ebéd, igazi vasárnapi ebéd volt. A kemence jól dolgozott a sültek csak ránk vártak. Ebéd után a mosogatás örömeit élveztük mindahányan.
A feltöltődés a vizsgák előtt jól sikerült. Végül is a lehetőségeinket maximálisan kihasználtuk: nagyokat és finomakat ettünk és nagyokat aludtunk – köszönhetjük magunknak!

A programot az EGYH-KCP-18-P-0051 sz. pályázat támogatta.

Gaspari Gábor